Hazai földhőnk
Zöldtech *
2011.10.07
* Szerző: Livo László
1 hozzászólás
|
 |
|
Gyakorta szó esik ma a geotermiáról. A hazai földhő potenciált fejtegetve a
nyilatkozók sűrűn említik geotermikus nagyhatalmi mivoltunkat. Szorosan ezután pedig a legtöbben a termálenergiáról kezdenek beszélni, s ezalatt hévíz kincsünket, fürdőkultúránkat értik.
Összefüggenek-e ezek a fogalmak? Mi a határa hazai lehetőségeinknek, a múlt és a jövő tükrében? Ezek azok a kérdések, melyek általában fel sem merülnek, mivel országunk
jelenleg komoly gazdasági gondokkal küzd.
Pedig Földünk hőtartalma - mint szinte kimeríthetetlen energia forrás - a hozzáértők olvasatában nemzetünk számára is komoly gazdasági lehetőségeket rejt! A múltban kialakult
hagyományos fürdőkultúránk, geotermikus energiát hasznosító mezőgazdasági
létesítményeink magas hőtartalmú elfolyó hévize például egy eleddig kiaknázatlan hőenergia
nyerési lehetőség!
Sok - feleslegesen - elégetett földgázt, hűtőgépeket hajtó villamos energiát ki lehetne váltani vele. A beruházási igény nem oly nagy hogy megfizethetetlen lenne a közösségek
számára. Inkább a felhasználási- és a tulajdonviszonyok miatt nehéz az együttműködési szándék, ami általában hiányzik.
Említsünk egyetlen példát: egyik nemzeti büszkeségünk a Széchenyi Fürdő (1. ábra) folyamatosan több mint 7 MW hőteljesítményt folyat el meleg víz formájában (télen és nyáron) miközben a környező középületek és közintézmények
(Vajdahunyad vár, Állatkert, Vidám
Park, Nemzeti Múzeum és így tovább)
összességében is kevesebb földgáz
alapú hőteljesítményt fogyasztanak.
Sőt, magát a fürdőt is földgázzal
fűtik...
Az is közismert és büszkeséggel tölt el mindannyiunkat, hogy 50 éve használják az Alföldi településeken a zöldség- és virágkertészetek a földhőt. Csekély kivétellel 30-60 °C-os „fáradt” hévizet folyatnak el az élővizekbe. Pedig ennek a víznek köbméterenként legalább
35 kW hőteljesítménye van! Amit ki lehetne használni.
A probléma mindkét példa esetében többrétű. A környezetbe kibocsátott magas hőtartalmú víz - miközben a befogadó hőmérsékletére hűl - egyebek mellett hőszennyezést okoz, amivel a szűkebb környezetét melegítve hozzájárul a globális felmelegedéshez.
A másik gond, hogy ezek a kisebb-nagyobb mélységből felhozott vizek a felszínen előbb-utóbb elpárolognak, illetve a folyó vizeinkkel együtt kifolynak az országhatárainkon
kívülre. Feleslegesen csökkentve a hévíz kincset. A megszokott gyakorlat komoly gazdasági problémát okoz az alkalmazóknak is. A több évtizede használt mélységi hévíztárolók
többségéből ma már csak szivattyúzással lehet kitermelést végezni.
E bevezető után nézzük meg milyen lehetőségekkel számolhatunk és vegyük számba a teendőket annak érdekében hogy hazai gazdasági gondjaink a Földhő potenciálunk - geotermikus vagyonunk - ésszerű kihasználásával enyhüljenek.
Szögezzük le, hogy a Földhő a földkéregben mindenütt jelen van. Nagyon sok paramétertől, de elsősorban az adott hely kéregvastagságától függ az, hogy időegység alatt egységnyi (talaj) felületen mennyi hő áramlik keresztül. Hazánk egyik legjelentősebb
energiakincse ez, mert a Kárpát-medencében a földkéreg vastagsága kellően alacsony ahhoz, hogy már viszonylag kis mélységben magas (2000 m-en akár 100°C) hőmérséklet legyen.
Elődeink már a régmúltban felfedezték majd tervszerűen kutatták azokat a
hőforrásokat (és rétegvizeket) melyek segítségével a hőt hozták és részben ma is hozzák a felszínre.
Az első tévedésünk: hagyomány tiszteletből azt gondolnunk, a geotermikus energia kizárólag hévíz kitermeléssel nyerhető. Szerencsére ez nem így van!
A földhő mindannyiunk talpa alatt ott van. Helyileg bárhol és bármikor kitermelhető, hasznosítható. Kifejezett szerencse, ha az adott helyszín alatt nemcsak kis mélységű meleg kőzetet, hanem jelentős mennyiségű meleg vizet is találunk.
Tehát ha nincs a közelben hévíz nem kell elkeserednünk. A mai technika lehetőséget ad az ismert technológiákkal (talaj kollektorok, talajszondák, stb.) kinyernünk - vagy
elnyeletnünk - a hőt. Alacsony hőmérsékletek esetén hőszivattyú segítségével épületfűtésre, hűtésre, használati melegvíz készítésre használjuk azt. A tervezéssel kivitelezéssel egyre több, a Magyar Mérnöki Kamara által minősített kiváló szakember foglalkozik. Nem kell tehát a
kereskedőkre, akciókra hagyatkoznunk!
Vegyük észre a hulladék földhőt, mely például hévízkutakat üzemeltető létesítmények környéken - akár 1-2 km-es körzetében - jelentős gazdasági haszonnal felhasználható.
Az ötletelésben segíthet a Lindal diagram mely a hőmérséklet függvényében mutatja be - a teljesség igénye nélkül - a szokásos hő felhasználást. (2. sz. ábra)
Mi legyen az elfolyó hévízek sorsa? Ugyanis sok hasznosításra váró hulladékhőt szállítanak! A welness létesítmények, gyógyfürdők - felületesen megfontolt egészségügyi
okok miatt a visszasajtolás alól - kivételt élveznek. Ez nem szerencsés megoldás. Többek között azért, mert nagyvonalú lehetőséget ad az ivóvíz- és hévíz kincsünk indokolatlan pazarlására és hőszennyezésre. Hiszen a túl forró fürdővíznek valót külön hideg vízzel, vagy levegővel hűtik.
Elképzelhető azonban a gyógyvíz- welness- fűtés- hűtés- és egyéb energetikai célok egészségügyi- műszaki- gazdasági összhangja. Illetve az elgondolások egymásra épülő
vertikuma mindaddig míg a kitermelt víz hőtartalma a környezeti hőmérsékletre nem csökken.
Íme egy példa az uszodai hőkaszkádra. A kitermelt víz először a létesítményt fűti (illetve hűti) előállítja a használati meleg vizet, majd fürdővízként hasznosul. Maradék
hőtartalma ezután alacsony hőmérsékletű fűtésre hőszivattyúzással kinyerhető. Elképzelhető - egy megfelelően nagy és szép egészségügyi (turista) komplexumnál hogy saját park, abban
díszhaltó, vízjáték, kertészet is van. A hőláncolatba ezek is beleférnek...
Mint láttuk a hőszennyezésen kívül a túlzott vízkivétel is gond, időnként nemcsak víz vagyoni de gazdasági értelemben is. A fürdők természetesen (ma még) itt is kivételek.
Viszont a vízkészlet gazdálkodás - mely ma még széttagolt s hévizeinkkel a kívánatos és gazdaságilag indokolt szinten nem foglakozik - megkövetelné a következetességet.
A technika és a tudás ma már ott tart, hogy a nem kívánt szennyeződéseket - legyenek azok akár mechanikai- akár vegyi- akár biológiai természetűek - méretükre, alkotóikra, tulajdonságaikra vonatkozóan meg tudjuk ismerni. Ezen túl a vízből ki is tudjuk választani
őket.
Nem sok - inkább emberi és tudati - akadálya van tehát annak, hogy ne a felszíni befogadóba, hanem vissza a mélységi rétegekbe engedjük a hőtartalmától kellő mértékben
megfosztott vizet. Hazánkban van erre is több évtizedes gyakorlat nemcsak a MOL berkeiben, hanem a városfűtésben is. Természetesen a - ma még mumusként, anyagi csődként emlegetett víz visszasajtolás - komoly műszaki feladat, ráadásul beruházási igénye is van. Nem is kevés.
Ha jó magyar szokás szerinti elutasítás és leminősítés helyett a megfelelő szakmai tudás birtokában kiválasztjuk azokat az adott kőzetkörnyezetre jellemző paramétereket mely
mentén elfogadható mértékű - később többszörösen megtérülő - beruházás árán megteremtjük a víz körforgalmát helyre állítva a vízadó réteg nyomását, nemcsak a kitermelő szivattyúzást
válthatjuk ki!
A környezeti egyensúly (visszasajtolással történő) biztosítása abban is segít, hogy kutunk folyamatosan szolgáltassa a kőzetek hőjét. Hiszen a jól megtervezett és kivitelezett víz körforgalom hosszú évtizedeken át fenntartható hőenergia kinyerési lehetőséget ad.
Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a múltban létesített és ma is - kisebb nagyobb gondok mentén - üzemelő geotermikus létesítményeinket szakértő szemekkel érdemes felülvizsgáltatni, és az erényeik megtartása mellett a mai modern technika ismeretét uralva
tovább fejleszteni a gazdasági optimum mentén!
A jelenben is üzemelő nagyszámú egészségügyi és balneológiai létesítményeink folyamatos földhő- és víz pazarlását kellő akarat, együttműködés és interdiszciplináris
szaktudás felhasználásával új gazdasági eredmények elérésére lehet fordítani!
Az új földhő létesítményeket sokkal nagyobb számban és kellő szakmai tervezettség mellett a több évtizedig fenntartható gazdaságos, hulladék hő mentes és takarékos kivitelt
célozva érdemes támogatni.
E három feladat azon túl hogy egy - lassan kialakuló - szakember rétegnek munkát, tudást, tapasztalatot, a hazai gazdaságnak helyi szinten fellendülést ad, a Természettel való elvesztett összhangunk megtalálásához is segítséget nyújt!
Livo László
Lindal-diagram
(Kattintson a képre a nagyításhoz)
Navigáció:
Mit szól hozzá?
Hozzászólása itt, a cikk alatt fog megjelenni.
Kérjük, ne használjon közízlést sértő kifejezéseket.
Nem megengedett a reklámcélú hozzászólás, valamint egy
hozzászólás bemásolása egyszerre több cikkhez.
Hozzászólás:
(A hozzászólás tartalmáért
a Zöldtech magazin szerkesztősége
nem vállal felelősséget.)
petermi
2011.10.07, 16:33
Idézet: "...30-60 °C-os „fáradt” hévizet folyatnak el az élővizekbe. Pedig ennek a víznek köbméterenként legalább 35 kW hőteljesítménye van!"
Jó cikk! Ám a pontatlanság nem válik előnyére! Az idézett részben hőteljesítmény helyett hőenergiát kellett volna írni, nem kW, hanem kWh mértékegységgel. Továbbá, ha -tol-ig a hőmérséklet, akkor ugyanígy kellett volna tenni a hőmennyiséggel.
Tisztelettel:
Péter Mihály
2184. Vácegres,
Dózsa Gy. 10.
|