Megújulótámogatás: az ördög a részletekben Zöldtech * 2011.04.22

Ez a cikk több mint 1 évvel ezelőtt jelent meg, ezért lehetséges, hogy elavult információkat tartalmaz.

Még az Európai Unióban sincs egység a megújuló forrásokon alapuló villamosenergia-termelés ösztönzését szolgáló támogatási rendszerek tekintetében. Igaz, bizonyos tendenciák megfigyelhetőek. Magyarország 2012. január 1-jével lépteti életbe új támogatási rendszerét; a tét óriási, az új szisztémától függ ugyanis a megújulók fejlődését 2020-ig meghatározó cselekvési terv finanszírozhatósága, tehát megvalósíthatósága.

H i r d e t é s

Sajtóközlemény - ING Bank

A kötelező átvételi rendszereknek két alaptípusa ismert: a fix átvételi tarifás, illetve az átvételi prémiumos. Előbbi keretében a megtermelt villamos energiát egy előre meghatározott, fix egységáron veszik át a termelőktől, utóbbi esetében viszont prémiumot kapnak, a piaci villamosenergia-ár felett. Utóbbinak is többféle változatát alkalmazzák: Hollandiában például „lebegő” prémiumos rendszert vezettek be, ahol a fizetendő prémium a piaci ár függvényében változik, Spanyolországban az elérhető kompenzáció mértéke egy minimális és egy maximális érték között változhat, Dániában pedig a prémium mértéke egy aukciós eljárás során alakul ki, és a legalacsonyabb prémiumot ajánló befektető kapja meg a fejlesztés jogát.

„Ezeket a megoldásokat a kötelező átvételi rendszer kritikájára adott válaszként értelmezhetjük. A leggyakrabban elhangzó kritika a piactorzító hatás, és kétségtelen, a prémiumos rendszerek jobban kikényszerítik a termelőkből a keresletorientált piaci magatartást” – hangsúlyozza Kilyénfalvi Béla. Az energetikafinanszírozási szakértő ugyanakkor úgy látja, hogy ezek a rendszerek magasabb piaci kockázatot eredményeznek a befektetői oldalon, ami megdrágítja, sőt akár el is lehetetlenítheti a projekteket.

Utóbbi problémával küzdenek a zöldbizonyítvány-rendszerek is, nem véletlen, hogy az utóbbi időben kettő, amúgy zöldbizonyítvány-rendszert alkalmazó ország (Nagy-Britannia és Olaszország) is kötelező átvételi rendszert vezetett be bizonyos (jellemzően a kisebb beépített kapacitású) termelő egységekre – állapítja meg az ING Bank elemzése. A zöldbizonyítvány-rendszer az ellátási lánc valamely elemére (például fogyasztás, elosztás) kivetett kötelezettségen alapul, amelynek értelmében a teljes villamosenergia-felhasználás bizonyos hányadát megújuló erőforrásokon nyugvó termelésből kell biztosítani. A kötelezettség teljesítésének igazolásához szükséges a zöldbizonyítvány.

„További tapasztalat a zöldbizonyítvány-rendszerek kapcsán, hogy mivel a zöldenergia útja nem követhető nyomon, a zöldenergia-vásárlási kötelezettséggel párhuzamosan egy zöldbizonyítvány-kereskedelmi rendszert is ki kell alakítani, amelyen keresztül a megújuló energiaforrásokat felhasználó termelők értékesíthetik kiadott zöldbizonyítványaikat, ám ezek a platformok drágák és bonyolultak” – mondja Kilyénfalvi Béla.

Számos uniós tagállam alkalmaz egyébként kevert rendszert, amelyben a különféle megújulóalapú technológiákra eltérő támogatási szabályok vonatkoznak. A jól működő rendszerekben az ugyanakkor közös, hogy stabilak, átláthatóak, kiszámíthatóak, tükrözik a nemzeti sajátosságokat, valamint biztosítékot nyújtanak a szabályozási rendszer esetleges visszamenőleges változtatásaira. „Egy ilyen rendszer jelentősen javíthatja a projektek befektetői megítélését, bankképességét, ezáltal hozzájárulhat a megújulóalapú energiatermelés elterjedéséhez” – hangsúlyozza Kilyénfalvi Béla.

Navigáció:

• Energiapolitika rovat további hírei és cikkei