Jóváhagyás előtt áll az Európai Unió klímavédelmi és energiacsomagja Zöldtech * 2008.12.10

Ez a cikk több mint 3 évvel ezelőtt jelent meg, ezért lehetséges, hogy elavult információkat tartalmaz.

A háttérben húzódó érdekellentétek akár meg is akadályozhatják a csomag elfogadását. Magyarország számára az a legnagyobb kérdés, hogy az 1990. előtti vagy 2005-ös szinthez viszonyítják a széndioxid-kibocsátás visszafogását: előbbi esetben ajándék milliárdokhoz jutna az ország, utóbbi kifejezetten hátrányos lenne.

H i r d e t é s

Megerősítheti az Európai Unió nemzetközi tekintélyét az állam- és kormányfők pénteki brüsszeli találkozóján jóváhagyni szándékozott klímavédelmi és energiahatékonysági jogszabály-együttes, ugyanakkor mind közösségi szinten, mind az egyes tagállamokban sokmilliárdos beruházásokat követel.

Az állam- és kormányfők másfél éve állapodtak meg abban, hogy az unió egyoldalúan legalább 20 százalékkal csökkenti a levegőt szennyező károsanyag-kibocsátását 2020-ra, sőt 2050-re már 60-80 százalékos csökkenést tűztek ki célul, amennyiben ehhez a világ többi nagy kibocsátója is csatlakozik. Arról is döntöttek, hogy uniós szinten a jövő évtized végére 20 százalékra emelik a megújuló energiaforrások (szél, víz, nap, fa, biomassza) arányát az energiatermelésben.

Uniós összvállalásról van szó, és ezen belül országonként lebontva kell úgy megállapítani a célokat, hogy azok összességében garantálják az említett szinteket. Ez utóbbit célozza a most tárgyalt jogszabálycsomag, amelyen belül a tagállamok próbálják a számukra legkedvezőbb uniós pozíciót kiharcolni - cél az igazságos és szolidáris teherelosztás a 27 ország között.

A csomag négy alapösszetevőből áll. Az egyikkel az EU módosítja a káros éghajlatváltozást előidéző gázok kibocsátásának csökkentésére kidolgozott kvótarendszert, az úgynevezett szennyezés-kereskedelmet. Egy másik irányelv azon ágazatok kibocsátását szabályozza, amelyek ebben a rendszerben nem szerepelnek, de bizonyos mértékű szennyezésért felelősek. A harmadik irányelv a megújuló energiák részarányának növelésére tett erőfeszítéseket szabályozza, míg a negyedik elem egy határozat arról, hogy milyen technológia révén lehet "tisztává" tenni a létesítmények működtetését a felszabaduló szén-dioxid megkötésével és föld alatti tárolásával.

A tagállamok többször megerősítették azt a szándékukat, hogy legkésőbb a mostani csúcstalálkozón megállapodnak a csomagról, beleértve világos és ellenőrizhető önnön vállalásaikat is. Még röviddel az értekezlet kezdete előtt is számos kérdés nyitott azonban, gyakorlatilag minden tagország talál még olyan elemet a javaslatban, amelyet nem tud elfogadni.

A végső megállapodáshoz az Európai Parlament beleegyezésére is szükség van. A tagállamok korábban megegyeztek arról, hogy csak konszenzusos kompromisszumot tekintenek végső megállapodásnak, olyan szöveget, amelyet minden szereplő el tud fogadni, és senki nem vétóz meg.

A csomag fő célja, hogy az energiatermelés kevésbé segítse elő az éghajlatváltozást, illetve a nagy szennyezőket tisztább technológiák alkalmazására ösztönözzék. Kötelezően érvényesítendő, számszerűsített előírásokat tartanak szükségesnek számos területen az egyes tagországok, illetve bizonyos ágazatokban a cégek számára is. Uniós szinten évente több tízmilliárd eurós kiadással járótervekről van szó.

A tagállamok miniszteri szintű tanácskozásain és az Európai Parlamenttel folytatott egyeztetéseken lényegében sikerült már pontot tenni a megújuló energiaféleségek részarányának növelését célzó jogszabályra. A csúcsszintű vállalások nemzeti elosztására az Európai Bizottság januárban tett javaslatot. Eszerint például Magyarországnak tizenhárom százalékra kellene növelnie a megújítható energiaforrások részesedését a jövő évtized végére. Uniós szinten a 20 százalékos átlagvállalás a bizottság szerint 10-től (Málta) 49 százalékig (Svédország) terjedő tagállami szórással teljesíthető. A kompromisszumosnak tűnő - a csúcson még véglegesítendő - megállapodás nem változtat ezeken számokon, viszont kiemeli azt, hogy a teljesítésükhöz vezető utat, beleértve a nemzeti támogatási rendszert is, a tagállamok maguk határozhatják meg.

A tagállamok a tárgyalások során olyan, minden érintettnek kedvező lehetőségeket dolgoztak ki, mint az úgynevezett statisztikai transzfer, amely lehetőséget ad arra, hogy meghatározott körülmények között az egyik országban az önvállaláshoz képest elért zöld energiatöbbletet más tagállam számolhassa el.

A nagy szennyező ágazatok cégeire vonatkozó kvótarendszert (ez csak most több mint 10 ezer vállalatot érint) az új irányelv újraszabályozza és a szén-dioxidon kívül más gázokra is kiterjeszti. A megreformált rendszer az uniós emissziónak már több mint 40 százalékát fedi majd le. A kevésbé szennyezőnek minősített ágazatokban (építőipar, közlekedés, mezőgazdaság, hulladékgazdálkodás) nem határoznak meg kvótát, és több tagállam (köztük az új tagországok) még kibocsátás-növelésre is lehetőséget kapnak.

Magyarországnak a kelet- és közép-európai térség más államaival együtt kiemelt tárgyalási törekvése az, hogy a régebbi EU-tagországok ismerjék el és vegyék figyelembe az újaknak a régebbi, a rendszerváltás óta elért kibocsátás-csökkentési eredményeit. Ezek az államok ugyanis a nyolcvanas évek második felétől jelentős mértékű csökkentést mutattak fel, miközben a jelenlegi javaslatok lényegében csak 2005-től (az EU-bővítés óta) vetnék össze a tagállamok teljesítményét.

Fontos a Magyarországot is magában foglaló országcsoport számára az is, hogy az úgynevezett szénszivárgás jelensége ne eredményezze az unión belüli szolidaritás gyengülését. Szénszivárgáson az EU-szaknyelvben azt értik, hogy a nagy szénfelhasználó, szennyező cégek olyan (EU-n kívüli) országokba helyezik át a termelésüket, amelyek kevésbé szigorú környezetvédelmi előírásokat alkalmaznak.

Legutóbbi közlések szerint Budapest egyelőre nem ért teljesen egyet a széndioxid-megkötést és -tárolást szabályozó határozattervezet szövegével sem. Emellett kiáll az Európai Unió és Magyarország versenyképességének megőrzése mellett is. (MTI)

Navigáció:

• Energiapolitika rovat további hírei és cikkei