Tévhitek az energiatanúsítványról: Az alapelvek és a résztvevők Zöldtech * 2006.12.12 * Szerző: Koós Miklós

Ez a cikk több mint 3 évvel ezelőtt jelent meg, ezért lehetséges, hogy elavult információkat tartalmaz.

A bevezetendő energiatanúsítvány sok félreértésre ad okot, és sajnos sok tévedésen vagy félreértelmezésen alapuló kommentár is elhangzik. A cikksorozat első része összefoglalja a témakör legfontosabb tudnivalóit.

A bevezetendő energiatanúsítvány (ET) sok félreértésre ad okot, és sajnos sok olyan kommentár is elhangzik, ami tévedésen vagy félreértelmezésen alapul. Az alábbiakban igyekeztem összeszedtem a legfontosabb tudnivalót, amit ma – a szabályozatlansága ellenére – tudni lehet.

A szükségszerűség

Az elv

Ugyanakkor az energiamérleg kiszámításakor nemcsak veszteségeket, hanem az ún. nyereségeket is el lehet számolni, mint pl. a használat okozta hőleadás, a (számító)gépek hőtermelése és legfőképpen az épület tájolásával összefüggésben a nap sugárzó energiájának hatását, amely az üvegfelületeken át hat a belső klímára. A vizsgálatban nemcsak ennek (téli) jótékony hatását kell figyelembe venni (ami nem is lebecsülendő egy déli, nagy üvegtáblás homlokzat esetén), hanem a nyári túlmelegedés kockázatát is, mert ez ronthatja a komfortérzetet, sok esetben emiatt pl. klímát üzemeltetnek (amely jelentős energia felhasználó). Nem véletlen, hogy hosszú idő óta, a nyári időszakban az elektromos felhasználás jelentősen meghaladja a téli szintet, pontosan a nagyszámú klíma üzemeltetése miatt.

Az energiatanúsítvány tartalma

Az I. szint az épület teljes energiaszükségletét (összesített energetikai jellemző) határozza meg primer energiában kifejezve, és hasonlítja össze (százalékos értékben) követelmény(kategória) értékekkel. Az I. szint az épületben működő gépészeti berendezések (fűtés, hűtés, melegvíz-ellátás, világítás stb.) teljes energiafelhasználásával mérhető, célszerűen egy évre vonatkoztatva. A környezetbarát energiahordozók alkalmazását segíti, hogy az energiaforrástól függő szorzótényezők alkalmazásával a felhasznált energiamennyiséget át kell számolni primer energiára. Ez alapján pl. az elektromos áram a legdrágább, mert 2,5–es szorzóval kell ellátni az ilyen energiafelhasználókat, mintha azok 2,5 szer több energiát igényelnének. Vannak támogatott (tűzifa, biomassza = 0,6, szén = 0,95) és kevésbé támogatott (távfűtés = 1,12) energiaforrások, és vannak amelyek megújulónak számítanak (nap, földenergia, szél stb), ezért a felhasználásukat nem kell belevenni az energia egyenlegbe. Az összehasonlítás fontos mérőszáma a felület/térfogat arány, mert a különféle hányadoshoz különféle értékek tartoznak.

A II. szint az épület határoló szerkezeteinek energetikai mérlegére vonatkozó határértékeket tartalmazza (fajlagos hőveszteség tényező). Ez téli időszakban az épület falain, tetőszerkezetén, padlóján stb. keresztül távozó energia veszteségből és az üvegezett szerkezetek energia nyereségéből származó mérleget jelenti. A belső terek túlmelegedésére vonatkozó ellenőrzést is ezen a szinten kell elvégezni.

A III. szint az épület egyes határoló szerkezeteinek hőátbocsátási tényező követelményértékeit írja elő (átlagos hőátbocsátási tényező). Az épület határoló szerkezetein átjutó energia mennyisége szoros összefüggésben van azok vastagságával és anyagával. A szabályozás III. szintjén ellenőrizni kell, hogy a külső térelhatárolás egyes elemein (falakat, tetőfödémeket stb.) keresztül kialakuló hőátbocsátás nem haladja-e meg a szabályozásban megadott követelményértéket.

Az előírt követelményszinteknek minden esetben együttesen kell teljesülniük.

A szabályozás két alapesete

Az elsőnél olyan követelményértékek kerültek megállapításra, amelyeket a tervezendő épület esetén a tervezőnek be kell tartani, különben nem kap építési engedélyt. Ebben az esetben már a tervezés során olyan épületekkel kell számolni, amely terv szerinti megépítése esetén eléri majd az energetikailag kívánatos értéket. Ez vonatkozik a meglévő épületek átalakítására, bővítésére és jelentősebb korszerűsítésére is.

2006. szeptember 1-től a benyújtott építési engedélyezési terveknél kötelező a fenti energetikai ellenőrzés (korábban is kötelező volt a hőtechnikai ellenőrzés, de más követelmény értékekkel), de mivel ez még nem tanúsítás, ebben az esetben a fenti 3 pontból csak a II. és a III. szinten kell a számításokat elvégezni.

Itt jegyzendő meg, hogy az energetikai követelmények teljesítésének igazolása mellett az épületszerkezetek páratechnikai ellenőrzését is el kell végezni (ezért e tekintetben érvényben maradt a korábbi ezzel foglalkozó jogszabály is).

Ez a szakasz tehát nem is tanúsítás valójában, hanem csak akkor válik azzá, ha majd ez az épület megépül és használatba vételi engedélyt kérnek rá, hiszen ekkor lép be a tényleges energia felhasználóként.

A második eset a tényleges tanúsítás, mert itt egy meglévő lakást/épületet (vagy frissen kivitelezett új épületet) kell a rendelkezésre álló tervek, helyszíni vizsgálatok és egyebek alapján megvizsgálni, épület és gépészeti szerkezeteit beazonosítani, és ezek ismeretében a számításokat elvégezni.

A számítások fajtái

1. Egyszerűsített módszer
   Ennél a módszernél táblázatokban található értékek felhasználásával durva közelítéssel lehet megállapítani az értékeket.
2. Részletes számítás
   A részletes módszernél figyelembe lehet venni egyéb tényezőket, viszont azokat pontosan számolni kell (kategóriahatárok elérése esetén ez fontos lehet).
3. Szimulációs program használata
   Számítógépes programmal a használat és az időfaktorok figyelembe vételével akár egy teljes éves ciklust le lehet modellezni, ami különösen szakaszos vagy bonyolultabb üzemeltetésű épületnél lehet hasznos.

A bevezetés hatálya

Átmeneti állapot

Ki tanúsíthat?

Kin múlik?

A következő rész témája: A tanúsítás a gyakorlatban

Koós Miklós
építész, vezető tervező
info@koos.hu

Navigáció:

• Energiatudatos építészet rovat további hírei és cikkei